A KOMODÓI SÁRKÁNY

A komodói óriás varánuszt (Varanus komodensis) meglehetősen későn, csak 1912-ben írta le a tudomány számára Major P. A. Ouvens, a buitenzorgi (Jáva) botanikus kert vezetője. A helybeliek közreműködésével sikerült négy példányt beszereznie. A komodói “sárkány” méretei tekintélyesek: testhossza elérheti a 3 métert, tömege a 135–165 kilogrammot. Tojásai 20 dekagrammot nyomnak, ezeket a földbe rejti, ott kelnek ki. Az újszülött varánuszok 25–50 centiméter hosszúak.
Mindössze hétszáz–ezer példányból álló népessége ma szigorú védelmet élvez, de az állat helyzetét nagyban veszélyezteti, hogy zsákmányállatait (a szarvasokat, a vadsertéseket) a helyi lakosság is vadássza.
Mint a fentiekből kiderült, az óriás varánuszok ragadozók, de a nagyobb állatokon kívül halat, kétéltűeket és hüllőket is zsákmányolnak, sőt, a dögöt sem vetik meg. Tépőfogazatukkal hatalmas darabokat szakítanak ki áldozatukból; tágulásra képes torkukon pedig rágás nélkül, egyben csúszik le a falat.
Az állat négy erőteljes lába (öt-öt erős karommal az ujjain) éppoly veszélyes fegyvere, mint vastag, hosszú farka. Gyorsan mozog, kitűnően mászik, különösen a fiatal példányok rejtőzködnek szívesen a lombozat sűrűjében. Az idős és nagy testű egyedek inkább sziklaüregekbe, lyukakba, barlangokba húzódnak.
Hitelt érdemlő hírek szerint az óriás varánuszok olykor gyerekekre is rátámadnak, ezért meglepő, hogy az állatkertekben tartott példányok rövid időn belül kezessé válnak. A Frankfurtban élő varánusz például kutyaként követte az ápolóját. 1968-ban Jáva szigetén a Surabaja állatkertben sikerült tenyészteni, igaz, félig szabad kifutóban. E szaporulatból kerültek az állatok Baselbe is, ahol felvételünk készült.